mi ez: vitaszínház
Vitaszínház tudástár
Mi az a vitaszínház?
A vitaszínház nagyszerű és élményszerű vitamód - a jóízű vitatkozás és a biztonságos vélemény-nyilvánítás fóruma.
Általában az emberek véleményt csak biztonságos, szűk körben szeretnek nyilvánítani – inkább igyekszünk elkerülni a konfliktust, a vitát. Néha azért, mert kínos (gondoljunk csak a betelefonálós tv-fórumokra!); máskor önvédelemből; az okos ember pedig megválogatja a harcait.
Az is tény, hogy kulturáltan vitázni nehéz, mert a vélemények összecsapását érzelmek és indulatok kísérik. Azonban vannak kérdések, amiknek nagyon is jót tenne, ha nagyobb körben megvitatnánk – a közélet kérdései például; hisz azért "köz", mert közös álláspontot kíván egy-egy ilyen kérdés.
A vitaszínház ezeket hidalja át azzal, hogy keretek között tartja a vélemény-cserét.
Hogyan működik a vitaszínház?
Kb. így néz ki egy vitaszínházi program: Egy nagyon egyszerű, rövid színházi jelenetet játszanak le a közreműködők (nem színpadon, nem jelmezben, díszlet sincs, és a játszók sem profik – de hiteles a megjelenítés), majd a moderátor feltesz egy kérdést a közönségnek a jelenet kapcsán. Például ha a környezetvédelem a téma, az egyik kérdés, hogy ki gondolja úgy, érdemes szelektíven gyűjteni a háztartási hulladékot. Az igent gondolóknak egyik, a nemet választóknak a másik oldalra kell ülnie a folyosó-szerűen kialakított nézőtéren. További kérdések hangzanak el, és a nézők közül bárki kifejtheti a választásával kapcsolatos érveit. Ezután újabb jelenetekkel és azt követő kérdésekkel mélyítik a témát, más nézőpontokat is megvizsgálnak – eközben a nézők bármikor átülhetnek a nézőtér másik felére, ha meggyőzték őket az elhangzott érvek, gondolatok. Általában részt vesz a programban egy-két szakértő is, akik statisztikákkal, adatokkal, tudományos ismeretekkel járulnak hozzá a jobb megértéshez. A példánál maradva: ha túl sok érv hangzik el arról, hogy a házi szelektív gyűjtés nem sokat ér, mert összeöntik a szemetet a feldolgozókban, akkor a szakértő felolvassa az erről készült statisztikát, amivel cáfolja vagy megerősíti ezt a vélekedést.
A résztvevők saját alkatuknak megfelelően vethetik bele magukat a vitába – lesznek, akik csak helycserével mutatják fel az álláspontjukat, és lesznek, akik érvekkel is igyekeznek meggyőzni a többieket. A program végén nem feltétlenül alakul ki megegyezés – ez nem is cél; ami fontos, hogy egy-egy mindenki számára érdekes vagy jelentős témát sokoldalúan áttárgyaljunk; erőfeszítés nélkül tanuljunk róla; fejlődjön a kommunikációnk és az a képességünk, hogy odafigyeljünk másokra.
Miért hasznos a vitaszínház?
A vitaszínház a jóízű vitatkozás és a biztonságos vélemény-nyilvánítás fóruma, aktív élmény. A színházra épp ezért hasonlít - mint egy jó előadás után, a vitaszínházban is katarzist élhet át a néző: emelkedett hangulatba kerülhet attól, hogy tett valamit egy jó dolog érdekében, hozzájárult valami fontoshoz. Épp emiatt alkalmas a vitaszínház közéleti kérdések átgondolására is, például települési kérdések megvitatására.
A helyi közéletben való részvétel kapcsán általában kétféle élménye van az embernek: vannak azok a lakossági fórumok, ahol az önkormányzat tagjain kívül csak néhány civil lakos lézeng – ezek érdektelenségbe fulladnak; és vannak, ahol a lakosság kedélyét felborzoló esemény zsúfolásig megtölti a termet, az indulatok elszabadulnak – ezeken meg egymás meghallgatása, meggyőzése helyett eluralkodik az agresszívitás. Mindkét esetben eredménytelenül zárul az esemény, és minden távozó frusztrált, dühös, csalódott. Ez vitaszínházzal elkerülhető!
Tehát bármilyen, a köz érdeklődésére számot tartó vagy a közösség szempontjából fontos téma megvitatására alkalmas keret a vitaszínház; és bármilyen fórumot tud helyettesíteni; prevenciós programokban lehet hatékony eszköz, stb.
Miért pont matos-dráma-mentor a jó választás?
A "papírjaim" (diplomák) ugyan megvannak, de nem ezek tesznek valakit jó szakemberré, sokkal inkább a rátermettség, a lelkesedés, a szakmai tudás és a tapasztalat. Ezeket velem kapcsolatban többek közt az biztosítja, hogy a pályám során a legjobb helyeken és minden korosztállyal dolgozhattam: gimnáziumi drámatagozat-vezetőként és drámatanárként, drámatrénerként (vezető tánc-sport egyesületnél), drámaoktatóként (száznál több pedagógus-továbbképzésen).
Ezek a megbízások azon alapultak, hogy magabiztosan alkalmazom a többszörösen kipróbált drámamódszereket, művészet-pedagógiai technikákat.
Több évtizedet ölel fel a pályám, mégis töretlen a lelkesedésem, mert hiszek a művészet-alapú fejlesztésben. Ez is oka annak, hogy úgy döntöttem, a közoktatásból kilépve, egyedi művészetterápiás módszerekkel folytatom szakmai utamat.
Két teljesen új – jelenleg Magyarországon hiánypótló – módszertant dolgoztam ki, az egyéni drámaterápiát és az egyéni tanítási drámát, illetve képzett coach-ként is drámás eszköztárat használom; valamint a színjáték- és drámapedagógia az alapja a kommunikáció-fejlesztő és a tanulás-segítő programomnak is.