"ezek se nem táncosok, se nem színészek: egy még neve sincs tudománnyal kísérleteznek, a testtel és annak szabadságával." Louis Aragon 

A minthatánc egy olyan stílus, amelyben a testmozgás és a fizikai kifejezés központi szerepű – mintha tánc lenne, de több annál: a mozdulat színművészete.

A test nyelvét használja a történetek elmesélésére és az érzelmek kifejezésére – a főszerep a mozdulatoké, a gesztusoké: testekből, hangokból, táncból, zenéből és szövegből alkotott új, egységes nyelv.

A minthatánc a színjáték és a tánc szerencsés és örömteli találkozását valósítja meg – tánc-játék és szín-játék egyben.

Igen. A mintha-tánc koncepciót a fizikai színház ihlette. A "test-színháznak" is nevezett stílusban a testmozgás és a fizikai kifejezés központi szerepet kap; az érzelmek kifejezése és a történetek elmesélése itt a testnyelvre hárul. A játszók a szerepek megformálásában a mozdulatokat, a testtartást, a gesztusokat és a mimikát használják a művészi üzenetek tolmácsolására; a szöveg másodlagos szerepű.

Már a hazai színművészeti képzésben is megjelent a fizikai színház tanítása (SZFE képzés). Ugyanakkor a fiatalabb életkorban lévőknek még nincs túl sok lehetősége részt venni ilyen táncos-mozgásos-színjátszós tevékenységben, még hiányoznak az erre szakosodott csoportok.

A fizikai színház ma Magyarországon csak a művészeti felsőoktatásban van jelen, pedig számos olyan előnye van, amely miatt ajánlható a tánc és a színház iránt fogékony tinédzserek számára. Például nem kell már kiskorban elkezdeni (ahogy a klasszikus balettet); a testnyelvi kifejezés jóval könnyebben elsajátítható, mint a művészi szövegmondás (sokszor azon bukik meg egy gyerekszínjátszó előadás, hogy a gyerekek "iskolásan", modorosan tudnak csak szöveget mondani); nem kizáró ok, ha nem "táncos alkat" valaki (a legtöbb táncműfajban ezzel szemben különleges adottságokkal lehet csak érvényesülni).

Ezek miatt az előnyök miatt született meg a mintha-tánc koncepció; ami 12-15 éves kamaszlányok (és –fiúk) számára kifejezetten alkalmas önkifejezési forma.

A "papírjaim" (diplomák) ugyan megvannak, de nem ezek tesznek valakit jó szakemberré, sokkal inkább a rátermettség, a lelkesedés, a szakmai tudás és a tapasztalat. Ezeket velem kapcsolatban többek közt az biztosítja, hogy a pályám során a legjobb helyeken és minden korosztállyal dolgozhattam: gimnáziumi drámatagozat-vezetőként és drámatanárként, drámatrénerként (vezető tánc-sport egyesületnél), drámaoktatóként (száznál több pedagógus-továbbképzésen).

Ezek a megbízások azon alapultak, hogy magabiztosan alkalmazom a többszörösen kipróbált drámamódszereket, művészet-pedagógiai technikákat.

Több évtizedet ölel fel a pályám, mégis töretlen a lelkesedésem, mert hiszek a művészet-alapú fejlesztésben. Ez is oka annak, hogy úgy döntöttem, a közoktatásból kilépve, egyedi művészetterápiás módszerekkel folytatom szakmai utamat.

Két teljesen új – jelenleg Magyarországon hiánypótló – módszertant dolgoztam ki, az egyéni drámaterápiát és az egyéni tanítási drámát, illetve képzett coach-ként is drámás eszköztárat használom; valamint a színjáték- és drámapedagógia az alapja a kommunikáció-fejlesztő és a tanulás-segítő programomnak is.